2014. május 20., kedd

Tájékoztatás

Sziasztok!

Megdöbbenve, és meghatódva tapasztalom, hogy ennyi hónap után még vannak olvasóim.Úgy gondolom, ha új fejezettel nem is tudok, tájékoztatással illetve magyarázattal illik szolgálnom. 

Amikor belevágtam ebbe a projektbe még egészen máshogy gondolkoztam, mint most. Akkoriban nem kedveltem különösebben a fanficeket, és kifejezetten az volt számomra a lényeg, hogy ha már ilyesmit írok, minél egyedibb legyek. Igenám, csahogy a ficek akkoriban a 1D-s sablonos lovestorykat jelentették számomra. Azóta megismerkedtem a műfaj másik oldalával, más fandomokkal is, és nem utolsó sorban a slash-el. Mindeközben ráadásul az egyéb (film, könyv stb) rajongásom mellett, a BT iránti megszállottságom is csökkent egy kicsit, kevesebbet gondoltam rájuk, így aztán szép lassan elszállt az ihletem a történetet illetően is. 

Mostanság azonban valahogy elkezdett hiányozni a blog, pláne, hogy jöttek is a kérések, illetve kaptam megkésve egy nagyon biztató kritikát. Vannak ötleteim is, viszont megmondom őszintén, félek a reakcióktól. Tartok tőle, hogy önkényeskedésnek tűnne, valamint a hirtelen plottwist értelmetlenek látszana a történet eddigi vonalához képest, és csak csalódást okoznék az olvasóimnak. A probléma az, hogy a fanfiction-höz való hozzáállásom, sőt hovatovább az egész gondolkodásmódom megváltozott. Egyenlőre tényleg nem tudom, bele merjek-e vágni a folytatásba, mert tényleg nem szeretnék senkit megbotránkoztatni vagy elidegeníteni a blogtól. 

Tudom, nem voltam valami konkrét, mégis, ha szeretnétek, hogy legyen folytatás így is, vagy ha van bármi gondolatotok ezzel kapcsolatban, azt szívesen várom. 

És persze nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik kitartanak mellettem, és fel-fel néznek még a blogra. Nagy dilemma előtt állok most, és tényleg nem tudom, mi lesz ezzel a történettel, de amíg látom, hogy ilyen hűségesen kitartotok mellettem, addig biztos, hogy nem tekintem befejezetne.

D.L.L.

1 megjegyzés:

  1. Szia!

    Figyeltem, hogy hogy alakul a blogod, az írásaid. Most leírom a véleményem:

    Régebben nagyon sok fanficcet olvastam. Van is egy-két fanfiction sztori, amit elkezdtem írni (Odaát - Supernatural), de nagyon lassan haladok vele, mert egy eredetileg más által kitalált karakter jellemét megragadni és megtartani nehéz dolog. Márpedig, ha fanfiction írok nálam alap, hogy nem használok OOC-t (out of character - vagyis a karakter jellemvonásait megmásítani).

    Bevallom a te fanfictionjeidet nem olvastam. Az ok az, hogy nem vagyok benne azokban a fandomokban, amikről írtál, így számomra ismeretlen karakterekkel, világgal és háttérsztorival dolgoztál.

    De ami a legfontosabb: a TE történetedet várom.

    Ez alatt azt értem, hogy egy olyan világot, sztorit szeretnék végre újra olvasni Tőled, amiben a Te karaktereid élnek. Tudom, hogy milyen szórakoztató kedvenceinket saját fantáziánk által kitalált helyzetekbe tenni. De továbbra is tartom, hogy az nem 100%-ig Te vagy. Hogy igenis értékesebb, ha teljesen a saját fejedből kitalálsz EGY történetet, mint megírsz 100 fanfictiont. Persze ez alól is vannak kivételek (sőt magam is olvastam egy olyan Twilight - igen, bizony Twilight - fanfictiont, ami a karaktereket és a világot felhasználva SOKKAL JOBB történetet hozott össze, mint az EREDETI), de ettől még mindig kiállok az előző mondatom mellett.

    Viszont, amit neked erősen tanácsolok az ez:
    Térj vissza magadhoz! A karaktereid sírnak, amiért nem foglalkozol többé velük. A sötétben várják, hogy mikor segíted fel végre őket is, hogy tovább élhessék az életüket!

    Folytasd a SAJÁT történetedet.

    Amit ajánlani tudok: olvasd el a legelejétől az egészet. Vedd fel a fonalat. Hangolódj rá. Idézd vissza, hogy mit éreznek a karaktereid abban a helyzetben, hogy mit miért csináltak. És folytasd. Írd meg végig.

    Csalódnék benned, ha azt látnám, hogy az "Így éltem, miután elmentél" után nem írsz többet magadtól! Sőt... talán már csalódtam is benned egy picit? Remélem, hogy nem. De ez rajtad múlik.

    És utolsóként egyetlen jó tanács még (talán ismerősen fog hangzani):

    " *Ne lopj! Magadtól úgyis többre vagy képes!* "

    Az utolsó mondatot külön kiemelném.

    További jó alkotást!

    Vigyázz magadra!

    Üdvözlettel:

    Annamária

    VálaszTörlés